Tervezés-tervezés

Tudom én, nem szabad a saját munkánk értékét lebecsülni. Mindig ledöbbenek viszont amikor kicsit túlértékelik magukat emberek. Mint például az a bizonyos Barbie-sapka 2000 Ft-ért... Hogy mi??? Közben meg tudom, hogy azzal nem megyek semmire, hogy 2000-ért kötök/horgolok gyerek sapkákat. "Olcsó" fonalból, mert ennyiért még megveszik. De ezzel meg pont nem megyek semmire. Napi egy sapka esetleg összejön. Többre se időm, se kedvem, mert annak meg az lenne a vége, hogy megerőltetem a kezem, és akkor kb. 1 hónapig nem is tudok semmit csinálni.

Na de akkor mit csináljak? Mert valahogy mindig ezen a kötős-horgolós vonalon maradok, ezen agyalok, ez érdekel, ezt szeretem csinálni. És tudom, sokkal kifizetődőbb (lenne) a tudásomat eladni, nem pedig terméket, mert ugye a kötőtű értékesítésbe pénzt kell fektetni, amiből megveszem a termékeket, a kötött-horgolt cuccokba meg még időt is meg munkát is, minden egyes darabba az anyagköltségről nem is beszélve.

Mi marad? Na mi? Hát  naná, hogy a tervezés! Itt jön az, hogy ez tényleg tiszta haszon! Mert hát vagyok én meg a 3 gyerekem, plusz néha egy-két olyan megrendelő, akinek szívesen készítek ezt-azt, szóval mindig van mit kötni, horgolni. Nagyrészt saját fejem után megyek, max. ötletadónak használok egy-egy fotót, tehát elvileg tervezni is tudok. A fonalat mindenképp meg kell venni, ez az egy pénzbeli befektetés. De ha az elkészítés mellett fektetnék időt a megvalósítás folyamatának leírásába is, akkor még hasznot is húzhatnék belőle. De tényleg! Kötni tudok, horgolni tudok, fogalmazni tudok, rajzolni is sikerül valahogy, pénzt is szeretnék keresni, tehát motiváció is lenne.

De megint jön az első pont! (Most itt magamat biztatom, és a saját fejemet mosom! Igen, megkaptam már mástól is, úgyhogy kezd a szemem kinyílni!) Hahó! Munkád volt vele, kérd meg az árát! Ne ingyen add a tudásod! Ne azt nézd, hogy ez olyan egyszerű, hogy ezért a fene nem ad pénzt! Képzeld el, nem mindenki tud ám képről lekoppintani szinte akármit! Még akkor se, ha nincs benne se csavart, se norvég minta! Nem mindenkinek egyértelmű, hogy mi hogy megy! De komolyan! Attól, hogy te nem adnál egy mintáért sok eurót/dollárt/forintot, elég sokan megteszik! Egyszerűbb dolgokért is! Szerinted miért megy olyan jól a ravelry? Tuti nem csak az ingyenes minták miatt!

Itt még egy pont közbejön, az angoltudás hiánya, így aztán itt az idő a tervek leírása mellett nekifeküdni az angol tanulásnak is! De átmeneti ötletem is van már! Szóval juhé!

Megint sapka

Idén is sapkával folytattam a szériát, ez a sapi még januárban készült, de szerintem messze az idei legnagyobb teljesítményem. A történetet már sokan ismerik, mert a facebookon elmeséltem, de most elmondom itt is.

Az úgy volt, hogy a piacon megtetszett ez a kesztyű. Tök jó vastag, bélelt, és a kesztyű kötést el is napoltam már sokszor. Hát, megvettem. aztán nézegettem, nézegettem, és rájöttem, ez bizony az a bizonyos fair isle minta, hogy bár 4 szín van benne, de soronként csak kettő, ami nagyban leegyszerűsíti a dolgot, szóval úgy döntöttem, jó kis kihívás! És találtam megfelelő színű fonalakat is! Vastagságban is passzoltak. A barna meg a tört fehér egyszerű Lisa, a türkiz Sportimo maradék amit sok éve a Pennyben árultak, a bordó pedig Barka Takaró. Jól elvannak együtt. Hát akkor hajrá! Szépen le lehetett számolni a mintát a kesztyűről, és végig kéznél is volt, innentől nem is volt bonyolult megkötni a sapkát.

Varrtam bele puha meleg polár bélést is, így aztán már a fülem se fázik benne. És ma, ebben a ronda ködös télies időben elő is vettem. Jól esett! :)

2014 - a sapkák éve :)

Atya ég, már 2 éve nem írtam a blogomba! Tiszta szégyen! Hát hogy lehetek ilyen hálátlan kutya? Nem értem magamat sem, hiszen továbbra is kötök, horgolok, kötőtűt árulok, írásra is mindig késztetést érzek, és hát az is jól esik, ha kapok némi visszajelzést.

És még tudjátok, mi a szégyen? Ha elkezdem bepötyögni a blog címét, nem is ezt dobja fel a böngésző, hanem azt a hasonlóan kezdődő nevű fonalboltot... Pedig fonalat nem nagyon vettem mostanában, csak nézelődni szoktam inkább... Hát, ez van.

Most az elhatározás már megvan, írni fogok! Meg képeket mutogatni. Meg még nem tudom, mi  minden más. Tele vagyok tervekkel, ötletekkel, de némelyikhez még nincs meg a konkrét elképzelés, hogy hogy is kellene. Na de majd lesz valahogy! :) Most mutatok pár képet 2014-ből, a sapkák évéből a teljesség igénye nélkül! Ezeken kívül tényleg nem sok mást kötöttem, horgoltam, de volt azért mellény, telefontok meg mamusz is. :)

Megérkezett! :)

Igen, természetesen megérkezett a fiatalember! Gergő 2013. augusztus 22-én császármetszéssel érkezett, 4850 g-mal és 53 cm-rel. Azóta is szépen növöget. :)

És kötöttem is néhány babaholmit, bár nem nagyon vagyok aktív kézimunkázó mostanság...

Természetesen az újszülött méret kicsi lett...

Nem Gergőnek, kislányoknak, fotózásra rendelt hajpántok:

Itt még félkész kendőm, azóta kész, de a fiókban várja az öblítést, blokkolást:

Gergő kardigán:

És a takaró, amire azóta se hímeztem semmit, szerintem így is marad. :)

Előkerült az elveszett!

Kíváncsi leszek, idetéved-e valaki, miután vagy 3 hónapja nem jelentkeztem. Oka van, és tudják is már néhányan. A lényeg: augusztusban nagycsaládosok leszünk. Viszont a babavárás első időszaka igencsak tele volt rosszullétekkel, és sajnos a kötéshez sem volt sem kedvem, sem erőm, de még ötletem se.

Mégis lenne miről mesélnem kézimunka-területen is.

Kötöttem szép piros sapit Barka Takaró fonalból. Télire, dupla szállal.

De az első verzió, bár nem lett rossz, bontásra lett ítélve, mert valami határozottabb mintára volt szükség. Így jött a következő változat, amit filmnézés közben találtam ki. (Egyszer volt, hol nem volt...)

Karácsonyra horgoltam 2 pár hópihe fülbevalót is, a harmadik már nem lett kész, így sajátom nincs (meg a másikról képet se találok).

És hát időközben még egy dolog történt, amihez közöm van! Megjelent a Barka fonal kiadásában a Motolla című kiadvány, amihez én is hozzájárultam némiképp. És büszke vagyok magamra! :)

Az Emese pulóver (és a többi Motollában megjelent szépség) leírása megvásárolható a Barka-fonal webáruházában!

November

Nézzük csak, miket nem mutogattam még! :) Nem sok, ne ijedjetek meg! :)

Körben kötött mackó (turbán) mintás nyaktekerentyű. (Itt még benne van a tű is...)

Ez csak egy próba, csak megbizonyosodtam róla, hogy képről össze tudok hozni drága raverlrys mintákat...

És meg tudom csinálni már a csőkötés - 2/2 patent - csőkötés verziót is. Plusz horgolt virág, ami már a sokadik sapkát, fülvédőt dobja fel.

Ugyanaz a virág egy tavalyi sapkához.

Pótlás

Ne haragudjatok, hogy eltűntem, de valahogy az ihlet is elhagyott az  utóbbi időben. Kötni se volt kedvem meg blogolni se. Mondjuk időm se nagyon. Egy negyedikes meg egy kis elsős mellett nem olyan egyszerű ám! Meg szeptemberben nagyrészt dolgoztam is. Még az orosházi kötős talihoz se volt túl nagy kedvem, de végül nem bántam meg, hogy rászántam magam és elmentem.

Főleg, mert kaptam ott egy kis ihletet is. Jutka horgolt és fodros sála egyszerűen nem hagyott nyugodni, muszáj volt meghorgolnom. Nem is bántam meg, mivel anyu máris elkuncsorogta, szóval majd magamnak csinálok másikat.

Aztán kötöttem magamnak sapkát meg fülmelegítőt is, mert itt a hűvös idő, az én fülem meg rögtön fázik! De persze Mesinek muszáj volt a sapkában pózolnia... :)

Nyári termés

Hihetetlen, de ezen az új szerkesztő felületen még nem is írtam bejegyzést. Legalábbis egyáltalán nem ismerős. Kötöttem pedig én is a nyáron, bár nem túl sokat, és semmi extrát, de talán ideje lenne megmutatnom itt is. Az első, amivel érdemes eldicsekedni egy újabb tesztkötés, a Lavender Honey tunika Kutas-Keresztes Ágitól. Nagyon szerettem kötni, és a végeredménnyel is meg vagyok elégedve, bár egyelőre még nem tudtam sehova felvenni, pedig már 2 hónapja elkészült.

Aztán gondoltam egyet, és összeszedtem a kék-zöld-szürke maradék fonalaimat, nagyrészt akril, sportimo fonalak, ami meg nem, az Lisa, és egy másik, ami nem tudom, milyen, de összetételre, vastagságra pont ugyanaz. Nem volt hozzá leírásom, csak a saját fejem után mentem. Próbáltam jól beosztani a csíkokat, hogy az ujja se legyen egyszínű, kicsit fogyasztottam az oldalán, hogy karcsúsított(abb) legyen a végeredmény, és bontás nélkül sikerült a raglán szabás ellenére a kerek nyakat is összehozni. Nagyon elégedett vagyok a pulcsival!

Van még folyamatban egy dolog, azt is kötögettem több hétig, munka mellett nem nagyon haladtam, de arról majd később mesélek, egyelőre nem publikus. Viszont levezetésként egyik hétvégén muszáj volt valami változatosságot keresnem. Találtam is egy gombolyag Barka Cinege fonalat páfrány színben. Egyetlen gombolyag tuti nem elég egy kendőhöz, de nem hagytam magam! Elhatároztam, hogy ebből márpedig mini kendő lesz, méghozzá Laminaria, mert a Laminaria szerintem zöldben vagy fehérben az igazi. És kitaktikáztam, a mintaegységeket lecsökkentettem, bár így nem olyan látványos, de nekem nagyon tetszik. És különösen nagyon örültem, mikor a végénél várható "jaj, elég lesz-e a fonal a leláncoláshoz" izgalom kivételesen nem úgy végződött, hogy csak 10 centi hiányzott, hanem az utolsó szem után 3 cm fonalam maradt! Ilyen se fordult még elő velem! :) És rettentően sajnálom, hogy megszűnik ez a fonal! :(

Ferdepánt-nyakbavaló

Elkészült! :)

Egy 10 dkg-os Barka Limonádé Hamupipőke színű gombócból készült. A gabalyodás miatt 3 g hiányzik belőle. De egész jó lett azért, igaz?

Idegbaj

Ismeritek azt, mikor valahogy semmi nem akar összejönni? Ilyesmi volt tegnap is nálunk. Már a blogbejegyzésem írásakor sem voltam valami vidám, de este kezdett rám törni az idegbaj...

Azért még előtte egy kis sikerélményem is volt. Ügyesen meghorgoltam a kék karikás nyakláncot.

Aztán gondoltam, folytatom a kis bambusz fonalból alakuló sálamat. Szokás szerint tévét néztem közben. Egyszer csak rántottam egyet a gombolyagon, ami ismételten szétcsúszott. De nem csak egy kicsit, ahogy már néhányszor előadta, hanem most viszonylag nagy adag vált el a gombolyagtól. Elkezdtem szépen visszagombolyítani, de nem akarta az igazságot. Valami elképesztően összegubancolódott. Az idegeim nem különben. Elhajtottam a családot a közelemből, és 2 órán keresztül csak szitkozódtam és bogoztam. A fonal már pár helyen kibolyhosodott, össze is akadt pár szál a bolyhoknak köszönhetően. Nem akartam vágni, de végül kénytelen voltam. 3x is. Így is van egy pár méteres szakasz, ami kukára lett ítélve.

Olyan ideges voltam, hogy belefájdult a fejem. Aludni se tudtam valami nyugodtan, a fejfájás pedig még reggel is velem maradt. Azóta pedig a 4 részre szabdalt fonal/kötés ott vár a fotelban, ahová az este hajítottam...

Jártatok már így fonallal? Esetleg konkrétan a selymesen csúszós Barka Limonádéval (azóta Alize Bamboo fine)? Pedig úgy szerettem ezt a fonalat! Többször megnéztem a Fonalbisztróban, mert nem hagy a gondolat, hogy valami nyári felsőt kössek belőle... De most kicsit elment a kedvem.