Az első gyapjam története

Hát az úgy volt, hogy én még életemben nem kötöttem gyapjúból, nem is vágytam rá, mert (tudtommal) "a gyapjú szúrós, nehezen kezelhető, nem tartja a formáját", és nem szeretem a macerát. Pamutot használtam, de általában inkább akrilt. Aztán mikor rátaláltam a rengeteg blogspotos kötős blogra, valahogy elkezdtem érdeklődni. Erikánál sokat nézegettem a meglepően szép gyapjú fonalakat, amik nem is drágák, és mindenki olyan szép kendőket köt belőle! Fura ez, mert ezelőtt kendőre se vágytam, na de megfertőztek.

Agyaltam, hogy talán akrilból is lehetne, de rájöttem, hogy az merénylet lenne ezek ellen a minták ellen. Aztán feladtam, gondoltam, ez nem az én stílusom, nem is érdekel. De mindig előjött. Aztán egyszer csak Maris felajánlott nekem egy cserebizniszt, így lett 25 deka lilás bordó vékony Rikker gyapjam. Szép és praktikus kötőtűim is vannak már hozzá, így nekiláttam a Gail nevezetű mintának, ami úgy bejött, hogy 5 nap alatt elkészült a kendő!

Csakhogy nem lett tökéletes. Kezdő gyapjú felhasználó lévén nem gondoltam, hogy a befejezést valami laza módszerrel kell elkövetni. De erre csak akkor jöttem rá, mikor elkezdtem (sajátos módon) kifeszíteni a kendőt... Sajnos ennyit engedett a széle, cakkosabbra nem tudtam kihúzni. És még jó, hogy nincsenek itthon a gyerekek, mert gombostűt nem találtam, az ő parafatáblájukról nyúltam le a rajzszögeket, és mivel nem találtam megfelelő felületet, az ágyunkra szúrkáltam fel a kendőt.

Nem ér kiröhögni, legközelebb majd jobban sikerül! :) Azért ugye, nem olyan béna?



Ja! És majdnem fele fonalam még megvan, a másodikból csak néhány métert kellett elhasználnom. Ha ezt előre tudom, Laminaria-t kezdek el. De a fele fonal biztos nem elég hozzá. Na majd legközelebb. És 200x80 cm-es a drága. (Az hány Moncsit is jelent pontosan? :D)